?

Meddig tart még? Hová vezet mindez? Mit tehetünk?
Ilyen, és ezekhez hasonló kérdések merülhetnek fel az emberben, amikor szóbakerül a már hónapok óta tartó menekültkrízis. Habár mostanság a nemzetközi média figyelmének igen nagy részét szenteli a témának, bőséggel akadnak az aktuális helyzettel kapcsolatos megválaszolatlan, vagy nehezen megválaszolható kérdések. Ennek fő okozójaként talán az a jelenség jelölhető meg, hogy a közvélemény igencsak megoszlik, és az egymásnak ellentmondó, mégis elemeikben releváns nézőpontok káoszából nehéz általánosnak mondható következtetéseket levonni. Nehézségeket okozhat az is, hogy még az EU-n belül sincs egyetértés a témában. Sőt! 
Mindezen okokból kifolyólag tehát nem csoda, ha az ember megválaszolatlan kérdésekbe ütközik: Vajon miként látja például a német közvélemény az uniós koncepciók, mint a kvótarendszer ellen tiltakozó tagállamok hozzáállását? Hogyan juthatnának az ellentétes érdekeket képviselő felek megegyezésre? Beszélhetünk egyáltalán országon belüli általános közvéleményről, vagy esetleg tartományilag is megoszlik az emberek hozzáállása? Megfigyelhetők különbségek Németország keleti és nyugati tartományai közt? Hogyan változott az emberek gondolkodása a menekültkérdésről az elmúlt hónapok eseményeinek tükrében? Miben látja az átlagember a krízis megoldásának lehetőségét? Mit tehet az átlagember, amivel a krízis okozta nehézségek legyőzésének folyamata felgyorsítható? Ha lenne konkrét elképzelés a problémák áthidalására, mennyi ideig tarthat, míg minden újra a régi lesz?
Vagy már nem lesz semmi sem a régi...?