Korábban bevándorlókat tanítottam

Iskolánk UNESCO projektjének keretein belül nem csak osztrák fiatalokat, hanem egy osztrák tanárnőt is volt szerencsénk megkérdezni. Interjúalanyunk Renate Trimmel, az AHS bécsi iskola volt tanára.

1. Mutatkozzon be röviden! Honnan származik, hol és mit dolgozik?
Gimnáziumban tanárként tanítottam németet és testnevelést Bécsben, most pedig nyugdíjban vagyok és jelenleg menedékkérőkkel foglalkozom.

2. Korábban tehát tanárként dolgozott. Milyen idős diákokat tanított?
10-18 éveseket, illetve bizonyos esetek 20 évesek voltak.

3. Az iskolában, ahol dolgozott olyan gyerekek integrációja zajlik, akiknek a családjuk eredetileg nem Ausztriából származik. Mi a véleménye az integráció hatékonyságáról?
Működik, ha a szülők is részt vesznek benne. De vannak olyan szülők, akik úgy gondolják, hogy a gyermekeik sorsának javulnia kellene, mindenféle elkötelezettség nélkül. Ebben az esetben szokott az integráció kevésbé működni, első sorban a török tanulóknál (lányoknál általában sikeresebb), kivételek természetesen mindig akadnak, de a szülők támogatásával. Néha be is fejezik az iskolát tankötelezettségi idő után, vagy már előbb és később nagy problémákkal kell megküzdeniük a szakma tanulása közben. Ennek a következménye a párhuzamos társadalom kialakulása.

4. Előfordulnak-e nehézségek a diákokkal az iskolában? Ha igen, akkor milyenek? Példásan viselkednek, vagy többször akadnak problémák velük?
Tanulási nehézségek előfordulnak, de a közösségi életben nem gyakrabban, mint a többi diáknál.

5. Milyen a tanár-diák viszony ebben az iskolában? Különbözik a többi iskolától?
Nem különbözik a többi közoktatási intézménytől.

6. Mit gondol, problémát jelent a mostani migráció az integrációval kapcsolatosan?
Menedékkérelmezőkkel tanulok. Szinte mindegyikük nagyon motivált, annak ellenére, hogy mindegyiküknek, akik nem tudnak angolul, először az írásunkat kell megtanulniuk. Néhányan már a németvizsgájukat is letették. Bár el kellett hagyniuk a családjukat, szinte mindegyikük nagyon gyorsan hozzászokik a mi életvitelünkhöz és boldog, hogy végre békében élhet. Ha foglalkoznak velük, akkor nincs semmilyen beilleszkedési problémájuk. Problémák csak azokban a községekben fordulnak elő, ahol ritka a nyelvoktatás és nem foglalkozik velük senki.

7. Mivel foglalkozik most? Mit tesz a menekültekért ebben a nehéz helyzetben?
Nyelvet oktatok, gyakran elmegyek velük sétálni, hogy minél többet gyakorolják a németet, segítek kapcsolatokat kiépíteni nekik. Ez azonban sajnos nehéz, falvakban integrálni őket, mert a legtöbb lakos rettenetesen fél az idegenektől és szélből kapott elképzeléseik vannak az iszlámról. Ezen kívül segítünk abban, hogy képezzék magukat, szakmát tanuljanak, illetve olcsóbb lakásokat keresünk számukra. Nekem közben egyre többször van problémám azzal, hogy elfogadjam hogy néhányuk menedékkérelmét elutasítják, hiszen sokszor kívántam volna magamnak ilyen diákokat.

8. Beszámolna a tapasztalatairól? Mit talál nehéznek?
Nagy problémát jelent számomra az osztrákok menekültekkel szembeni elfogadása. Amikor például azt hallom, 80 évesek esténként félnek haza menni, mert attól tartanak, hogy 20-28 évesek megerőszakolják őket, akkor nem tudom, hogy nevessek vagy sírjak. Szép lenne, ha minden osztrák fiatal olyan udvarias és segítőkész lenne, mint az én afgán és szír diákjaim. Mindenesetre én csak a saját diákjaimról beszélhetek. Egy városban, ahol az ellátás nem jól működik, ott biztosan több probléma van. Egy probléma azonban biztos lesz, az alapvető szükségletek megteremtése az élethez számukra akkor is, amikor kiesnek az állami ellátásból. 

#diakreporters