Megérkeztek az interjúalanyaink válaszai!
A #diakreporters verseny utolsó hetére megérkeztek interjúalanyaink válaszai is, amelyek közül minden nap szeretnénk egyet bemutatni.
smile hangulatjel
Első írásos válaszadónk egy hollandiai hölgy, aki iskolánk volt tanulója. Köszönjük a válaszokat!
1.Hol élsz, mivel foglalkozol?
Hollandiában élek. Én elsősorban fiatalkorú bűnelkövetőkkel és gyermekjogokkal foglalkozom, és ezen a témán belül is azzal a kérdéssel, hogy mit kell tennünk azért, hogy minél kevesebb gyerek kövessen el bűncselekményt, és hogy mi a valódi tartalmuk a nemzetközi jogban előirt szabályoknak.
2. Melyik országban születtél? Kérlek, mesélj a szülővárosodról!
Magyarországon születtem. A szülővárosom egy álmos, de annál otthonosabb kisváros a Mecsek alján, itt született többek között a Kispál és a Borz, az eozin és a dorkó.
3. Haza szoktál látogatni?
Igen.
4. Ha Magyarországra érkezel, mennyire érzed magad itthon? Milyennek látod Magyarországot, mondjuk 10 évvel ezelőttit és a mostanit?
Otthon érzem magam. De hát ez az otthonom.
Nem tudom objektíven megítélni, hogy mennyit változott az ország az elmúlt 10 évben. Gyerekként én egy inspiráló és nyitott helynek láttam Magyarországot. Most nem annak látom. De lehet, hogy én változtam.
5. A magyar társadalomról mi a véleményed? Mennyire befogadó?
Szerintem Magyarországon az emberek szolidaritását nem az határozza meg, hogy honnan jött valaki, hanem az, hogy abba a társadalmi osztályba tartozik-e, amibe én. Az a fontos, hogy közös céljaink legyenek, és megértsük egymás problémáit, és akkor minden rendben van. A társadalmi szolidaritás ott nem működik jól, ahol két embernek mások a céljai és az elvárásai, így például a középosztály és a szegények között. Mindenki hallotta már a középosztályi ismerőseit panaszkodni, hogy nem érti, hogy lehet az, hogy valakinek nincs pénze arra, hogy etesse a gyerekeit, de mégis ott az okostelefon a kezében. Ezt a helyzetet sokan nem tartják tisztességesnek, mert az várják, hogy az ember a pénzét az alapvető szükségletek kielégítésére költi, és ebbe a többség számára beletartozik az ennivaló, a víz, az áram, a gáz. Abba kevesen gondolnak bele, hogy a világ nincs tekintettel a szegénységre, és semmi esélye annak munkát találni, aki nem ismeri a megfelelő weboldalakat. (Vagy egy még kínosabb példa a számlák fizetése, ami manapság könnyen és általában ingyen megtehető interneten keresztül. Ha postán akarod feladni a pénzt, akkor fizetned kell érte. Ha nincs interneted, még a számlák befizetése is többe kerül…) Ez a fajta meg nem értés a menekültekkel kapcsolatban is felmerült, konkrétan az okostelefonos példát is gyakran említik az emberek, mert hát milyen menekült az, akinek okostelefonja van, mit akarhat ő még az élettől, ami miatt Európába akar jönni? Ugyanez a helyzet a menekültek vagyonával kapcsolatos kérdésekben. Szerintem az emberek nem gondolnak arra, hogy a vagyonnak nincs értelme ott, ahol nem lehet kamatoztatni. Aki valóban vár valamit az élettől, az munkára és társadalmi státuszra vágyik, és ugyanezt kívánja a gyerekeinek is.
Nem tudom, hogy a befogadásra való hajlandóság-e a probléma, vagy inkább az, hogy az emberek nem találkoznak, és nem beszélnek egymással. Én szeretném azt hinni, hogy a magyar társadalom alapvetően empatikus. Vannak pozitív példák is a befogadásra, amik nem nyúlnak vissza a sokat emlegetett török időkig. Például Beloiannisz (https://hu.wikipedia.org/wiki/Beloiannisz). Vagy a jugoszláv háború idején Baranya tele volt a horvát területekről menekülőkkel, és a kérdés fel sem merült, hogy befogadjuk-e őket. A horvátokkal és szerbekkel közös történelmünk és a szoros kapcsolat megalapozza a szolidaritást, hiszen tudjuk, kik azok akik hozzánk jönnek. A közel keleti menekülteknek nincs ilyen szerencséjük. Gyakorlatilag ők sem tudják, hogy kik a magyarok és mi sem tudjuk, hogy kik ők. A befogadás így nehéz.
6. Milyen ellátást kap, mire jogosult egy menekülttáborban élő ma, a te országodban?
Csináltam nektek egy ábrát a menekültek útjáról Hollandiában: (lásd: csatolt kép) .Az ábra egy nagyon felületes ábra. Tulajdonképpen az a legnehezebb kérdés az eljarasban, hogy várni kell, és nem is keveset. Van, hogy gyerekek nőnek fel Hollandiában, és csak ezután jön
meg az elutasitó határozat. Képzeljétek el, hogy ti hogy éreznétek magatokat, ha 8 évet kellene várnotok arra hogy eldöntsék, maradhattok e. A holland gyermekjogi ombudsman szerint, a gyerekek igy érzik magukat: https://www.youtube.com/watch?v=vB4KCzlY6gc
7. Mi a személyes véleményed a jelenlegi menekültváltságról?
Az én véleményen az, hogy a menekültáradat érthető. Képzeljétek el, hogy a gimnáziumi éveiteket egy sátortáborban kell eltöltenetek, ahol csak hébe-hóba van iskola, ahol minden hónapban több ember gyűlik össze, ahol senkinek nincs semmije, minden amitek van ajándék gazdag európai országokból, és csak vártok. Ez a háború, úgy tűnik, soha nem fog véget érni. Ti pedig csak ültök egy sátortáborban, és a „legszebb éveitek” mennek sutba. Idősek halnak meg, gyerekek születnek. Bár nem voltam még menekülttáborban, nekem ez úgy hangzik ez, mint egy börtön (börtönben voltam már elég sokszor). És amikor már évek óta egyhelyben toporog az életetek, és semmi esélyét nem látjatok annak, hogy a következő években bármi megváltozzon, akkor úgy döntetek, hogy kezetekbe veszitek a sorsotok. És ez történik most. Szerintem az európai félelmek is érthetőek. Senki nem tudja, hogy milyen társadalmi következményei lesznek a mostani menekültáradatnak, és mindemellett tele vagyunk előitéletekkel. Európa muszlim és nem muszlim lakossága között eddig is voltak feszültségek (tavaly pl. holland jobboldaliak egy épülő mecsetre másztak fel protestálni az iszlám ellen) és sok a megoldatlan probléma a diszkrimináció területén is. A második generációs bevándorlóknak már nem elég a befogadás, érthető módon franciák, németek, hollandok svédek, stb. akarnak lenni, nem pedig bevándorlók. Azonos jogokkal, azonos lehetőségekkel. Erről szól a Gyűlölet cimű film. (Fantasztikusan jó film egyébként.) Hollandiában például az utóbbi években minden december úgy jön el, hogy tömegek tiltakoznak Zwarte Piet ellen. Itt ugyanis a Mikulas (Sinter Klaas) hajón érkezik Hollandia egyik kikötőjébe Spanyolországból, hogy ott fehér lóra ülve elinduljon a holland gyerekeket megajándékozni. Ebben pedig a Fekete Péterek (Zwarte Piet) segítik, akik a klasszikus értelmezésben a püspök rabszolgái, a kortárs toleráns interpretációban vicces barátai. Az egész történet annyira bizarr és rasszista, hogy elképesztő, mégis sokan ragaszkodnak hozzá, hogy a Mikulás ugrabugráló fekete rabszolgákkal érkezzen, mondván hogy ez tradició. Akinek sötétebb bőre van az általában nem igy gondolja.Lényeg az, hogy mindenkinek az érzelmei érthetőek ebben a helyzetben. Szerintem egymás megismerése és elfogadása sokat könnyitene a helyzeten. De értelmes párbeszédekre akkor lesz lehetőség ha már nem olyan technikai kérdésekkel kell foglalkozni, hogy mennyien áznak a határon. És akkor ha félretesszük a félelmeinket.A kérdés biztosan arra is vonatkozik, hogy a keritésépitesnek és az egyéb politikai ötleteknek mennyi értelmét látom. Én személy szerint nem épitenék falakat sem képletesen sem a szo eredeti értelmeben. Ez nem megoldás Európa problémájára, és Magyarországot is érintetni fogja a kérdés valamilyen formában, akár akarja, akár nem.
