Mónika a menekültügyről - interjú

Ma az Ausztriában élő Mónikával készített interjúnkat olvashatjátok, akinek köszönhetően a további napokban menekültekkel készített interjúinkat is elolvashatjátok! 
Köszönjük Mónika a segítségedet!!

1.Mióta laksz Ausztriában, mivel foglalkozol?
2001 óta élek Ausztriában. Némettanárként dolgozok és többek között menekülteket is oktatok.

2.Hogyan vélekedsz a kialakult menekültválságról röviden?
Erről nehéz röviden vélekedni. A válság egy relatív fogalom. A világ legtöbb menekültet felvevő első 10 országa között nem található európai ország. 2014-ben Libanonban kétszer annyi menekült élt, mint az EU összes országában. Ezek az arányok 2015 végén sem fognak változni. Az EU-ban menedéket kérők száma elenyésző más országokéhoz képest, amelyekben az életszínvonal meg sem közelíti az európai átlagot.
Európának sokkal korábban cselekednie kellett volna. De nem volt és sajnos nincs is egységes menekültpolitika. Kapkodás van, fejetlenség, látszatintézkedések, holott nemzetközi szervek hónapokkal ezelött figyelmeztettek a várható fejleményekre.
Ehhez jönnek még az álhírek, összeesküvés elméletek és már kész is van a válság.

3.Mint Ausztriában élő magyar, hogyan vélekedsz Magyarország menekültpolitikai intézkedéseiről?
Véleményem Magyarországon élő magyarként is ugyanaz lenne: Magyarország, akár a többi, az EU külső határán fekvő ország, a Dublini Egyezmény miatt nincs egyszerű helyzetben és aránytalanul nagy terhet ró rájuk a menekültáradat. Ez tény. Ezen mindenkinek el kéne gondolkoznia, aki Magyarország menekültpolitikai intézkedéseit kritizálja. 
Viszont a kormány ki is használja ezt a helyzetet: értelmetlen és költséges intézkedésekkel (Nemzeti Konzultáció, plakátkampány, stb.) befolyásolja a közvéleményt, még több indulatot szítva ezzel.
A pozitívan elbírált menekültügyi kérelmek száma 2014-ben kb. 9% volt, míg az EU-ban ez a szám 50% felett van.
A gazdasági és politikai menekült témába most nem szeretnék belemenni, de rendkívül cinikusnak érzem azt, hogy erről gyakorlatilag pár száz méter dönt: amíg egy család Szíriában van, addig politikai menekültnek számít, de amint átlépi a török határt, onnantól gazdasági menekült. Költözzön tehát egy sátorba és elégedjen meg ennyivel.

4.Másnak látod a helyzetet ezzel a témával kapcsolatosan Ausztriában?
Igen. Ausztriában rengeteg önkéntes tevékenykedik, akikre a kormány nem ellenségként vagy valakinek a bérenceként tekint. A menekültotthonok és az önkéntesek közötti együttműködés koordinálva van és jól működik. Több kis menekültotthon van, ezért kevés a konfliktus, hiszen nincsenek emberek ezrei, százai összezárva. Az önkéntesek bejárnak a menekültotthonokba, nyelvtanfolyamokat tartanak, szabadidös programokat szerveznek (foci, közös zenélés, kertészkedés, fözötanfolyamok, stb), ruhaadományokat szortíroznak, stb. Tudni kell, hogy a menekültek a menekültügyi kérelmük elbírálásának ideje alatt nem dolgozhatnak. Sokszor évekig várakoznak, tétlenségre ítélve.
Természetesen itt is érik kritikák a rendszert, de összehasonlítva Magyarországgal szerintem sokkal jobban kezelik dolgokat, ami nem mindig pénz, hanem hozzáállás és emberség kérdése. 

5.Volt már szerencséd személyesen találkozni egy menekülttel? Ha igen, mik a benyomásaid?
Nyelvtanfolyamokat és vizsgatréningeket tartok menekülteknek, így az évek folyamán nagyon sokat megismertem. Számomra a menekültek nem egy arctalan, hömpölygő, sötét tömeget jelentenek, amitől rettegni kell. Emberek. Érzésekkel, sorsokkal. Én tisztelettel kezelem őket és ezt is kapom vissza. Soha semmiféle atrocitás nem ért, pedig volt csoportom, ami kizárólag moszlim férfiakból állt. Keresztény nőként tanítok és tisztelnek.
Senkitől nem kérdezem meg, miért menekült el. Aki akarja, elmondja. Senkitöl nem kérdezem, milyen volt az útja. Ha akarja, elmondja.
A jelenlegi csoportom vegyes: muszlimok, keresztények, buddhisták, nők, férfiak, fiatalok, öregek, diplomások, szakmunkások. Emberek, akik legfőképp emberségre vágynak. 
Lehet most ellenpéldákat hozni a határok mellől, de azt nem szabad elfelejteni, hogy az ember másként agitál tömegben (lásd focimeccs) illetve stresszhelyzetben. Mi a fűtött lakásunkból, a számítógépünk mögül el sem tudjuk képzelni, min mentek keresztül ezek az emberek, akiknek nem adatott meg az a szerencse, hogy Európába szülessenek. Ezért is nem értjük meg, miért szállnak be az emberek rozoga bárkákba és miért zsúfolódnak be teherautókba. Mert mi még soha nem voltunk annyira kétségbeesve, hogy megtegyük.

6.Mit gondolsz, lesz megoldás a jelenlegi helyzetre?
Amikor azt hallom, hogy jól fizetett politikusok a tél beálltával a menekültáradat csökkenésével számolnak, akkor erös kétségeim támadnak... Amikor a bankokról volt szó, egyik rendkívüli ülés követte a másikat és több milliárd euró lett felszabadítva. Amikor emberekről van szó, kerítésekkel terelik el öket más országokba és remélik, hogy a hideg megoldja a problémákat.
Több segítség kellene helyben, a Szíriával határos országokban. Nem elég sátrakat, takarókat odaküldeni és utána elégedetten hátradölni. Nem hagyhatjuk magukra ezeket az országokat, akik több mint 10x annyi menekültet vettek már fel, mint az EU összes(!) országa együttvéve.
Legális beutazási lehetőséget kell biztosítani a rászorulóknak. A kerítések nem oldják meg a problémákat, csak elterelik őket. Minél nehezebb lesz bejutni Európába, annál jobban fog virágozni az embercsempészet: A kerítés miatt a menekültek száma Magyarországon csökkent, a déli országokban megemelkedett és a hideg ellenére rengetegen kelnek még mindig(!) útra, mert a kerítésépítés azt szignalizálja, hogy Európa hamarosan bezárul.
És párbeszéd. Párbeszéd minden szinten. A világ vezető országai között, az EU országai között, a Közel-Kelet országaival, a kormány és az önkéntesek között, a pártok között, az emberek között, a menekültek és a lakosság között. 

Kopp Mónika

(Mónika interjújához csatolt két ábrát is, amely a menekültek eloszlását mutatja)